Koncepció
A homokdűnék a szél és az idő közös alkotásai: apró szemcsék, amelyeket a légáramlat vándoroltat, lassan összeadódnak és formát öltenek. Így születnek meg a dűnék, melyek sosem állnak nyugton – folyamatosan változnak, hullámoznak, mintha a táj maga lélegezne. Az örök mozgás és a természet finom ereje egyszerre rejlik bennük.
A hullámok a szél és a víz találkozásából születnek: a légmozgás érinti a felszínt, s apró rezdülésekből lassan erőteljes mozgás kerekedik. A víz így válik élő ritmussá, amely sosem ismétli önmagát – minden hullám egy újjászületés, a természet lüktető szívdobbanása.
A faágak hullámzása olyan, mintha a természet láthatatlan zenéjére mozdulnának: minden apró rezdülésük a szél leheletét visszhangozza.
Egyszer lágyan ringanak, máskor erőteljesen hajlanak, mégis mindig harmóniát sugároznak.
Mint finom ecsetvonások az ég kék vásznán, rajzolják a mozgás és a nyugalom örök táncát.